Tudják, az igazság az, hogy Géza képviselő cimborám mellett más otthon maradottal is igen szoros kapcsolatot ápolok. Ott van anyám és apám, akik jelenleg Aquincumban tengetik csendesen nyugdíjas mindennapjaikat. Velük általában hétvégén beszélek, miután a szokásos nagybevásárlásukat befejezvén eldőlnek a negyedik emeleti lakás rekamiéján. Apám ilyenkor szeret beszámolni a Vasas eredményeiről, anyám meg a garázsfodrász adott pletykáiról. 

Rajtuk kívül még Gusztávval értekezek gyakran. Ő jelenleg a Xll. kerület egyik iskolájának a könyvtárosa. Nemrég újságolta is, hogy harminc ezerrel többet visz haza. El is kezdett gyűjteni. Minden álma, hogy megmássza a Mont Blancot. Na, de a lényeg, amit egy olyan hete hallhattam tőle valóban ledöbbentett. 

Frank Sinatra ipanemai nimfájáról énekelt mikor megszólalt a telefonom. Ideges hangon szólt bele. Azt hittem megint az alkoholista felesége inzultálata a lányát. Korántsem. A könyvtárról volt szó. Azt mondta fontos, hogy most elmondhassa, erre levettem a tűt a lemezről. 

"Ilyet öregem nem lehet megcsinálni! Ki ez az ürge, tán valami Kádár sarj?" - persze káromkodott is. Közel húsz éve járatja már a bibliotékába a HVG című hetilapot, de ez évre valamiért a tankerület nem engedélyezte a megrendelést. 

Néha én is átböngészem az online felületét, és talán mondhatom a nol.hu után ez az a magyar oldal amit legtöbbször látogatok. Nem érzem rajta, hogy pártújság lenne. Tényszerű, az igazságot tekinti elsődlegesnek. Mondom ezt az után, hogy csúnyán belebuktak egy videóba. De szerintem tényleg így van. Csak az hibázik, aki csinál is valamit. 

Szóval káromkodott. Azt ecsetelte, hogy nem azért utasították el a rendelést mert drága, hanem mert a jelenlegi kormányzatnak - a múlt században ismert szóval élve - dekadens. Magamban nevettem rajta. Nagyon el volt keseredve. Próbáltam nyugtatni a mi helyzetünkkel, de nem nagyon segített. Lerakta. 

Visszaraktam a Sinatrát, de hamar ki is kellett kapcsolnom, mert feleségem mindeképp meg akarta nézni az M1 híradót. Tudják, már olyan hét éve van magyar tévénk, ugyanis akkor hoztam otthonról egy parabollaantennát, amit a repülőn kézipoggyászként hurcoltam egészen Verdi útjáig. Na szóval, ha már ott voltam én is néztem. Pedig utáltam. De csak most jöttem rá igazából, hogy miért, s most értettem meg igazán miről beszélt Gusztáv. 

A bemondó figura körübelül húsz percig csak a kormány tevéknységeit magasztalta, s rutinszerűen nyugtázta: "A kormány újabb X ezer munkahelyet teremtett" vagy "újabb stratégia megállapodást kötött X-el meg Y-al." Orbán Viktor pedig az egykulcsos adózás erényeit méltatta. Teljes egyoldalúság áradt. Nem volt semmilyen kontraszt. Csak egy számított, mit a vezér patronált hevesen. 

Az időjárás jelentés után valami kabaré jött, de már nem volt kedvem megnézni. Elgondolkodtam. Feleségem az Hola-t lapozgatta. Gusztáv szavait hallottam: "ezek rosszbbak mint a vörösök!" Persze kétezerötszáz kilométer távolságból nehéz megítélni. 

Ám még ilyen távlatokból is igen elgondolkodtató kijelentés.