Őszintén nem értem magukat. Otthonmaradottakat. Azokat akiket még nem ragadott el a nyugat szépségének lágy fullatja. Ugyanakkor tisztelem is magukat. Mert maguk mindent eltűrnek. Önök nem rohangálnak fejvesztve az utcákon kukákat gyújtogatva mint a görögök, s nem vonulnak tiltakozni oly elszántsággal mint mi. Mi itten spanyolhonban. Mert itt az emberek bizony tömegével készek demonstrálni erejüket ha arról van szó. 

Önök viszont az elmúlt években mondhatni elég inaktívak. Pedig valljuk be, lenni miért maguknak is kiállni. 

Ott van például az a sok kidobott államforint azokra a legfelsőbb prioritást elvező stadionokra. Egy nemzeti stadion még rendben is van, de egy Gyirmót például mi alapján kap százmilliókat? Vagy milyen jogon rendezi az állam a fővárosi klubok tartozásait a maguk adójából? Miközben az oktatás vagy az egészségügy haldoklik. Önök ezt tűrik? Nézzenek csak ránk! A mi szemétszállítóink megbénították Madridot ha arról volt szó! S ott van a sok valenciai aki meg a tévéért tüntetett nemrégiben, pedig valljuk be nem volt olyan komoly a dolog mint az önök esetében. És mégis. Ezzel szemben önök karba tett kézzel nézik, hogy rohad szét, s válik korruptabbá egészségügyi rendszerük, hogy hullik darabjaira oktatásuk. S ez csak megállíthatatlanabbá válik. Mert mondjuk ki, a többiek se jobbak. Mszp? Úgy korrupt ahogy van. Gyurcsány? Tolvaj, de nem olyan idióta, hogy lovakkal menjen neki egy tankhadosztálynak. Talán bevezetné az eurót. Bajnai? Ő bizony egy kétszínű alak. Jobbik? Egy dilettáns radikális csoport nem irányíthat egy nemzetet. Meg a zöldek? Na ne nevettessenek! 

Az oktatás színvonalának esését a mostani Pisa eredmények hűen tükrözik. A magyar gyerekek nagy része primitív bunkó. Kicsit szélsőséges a megfogalmazás, de sajnos ez mostanra már tény és való. És ezek a gyerekek minden bizonnyal egyszer majd felnőnek, s képzik majd a társadalom azon buta, állástalan részét, akiket az adófizető tart el. A tanárokat úgy semmibe nézi ez a rendszer. Hasonlóképpen jár a bér annak aki szorgalmasan dolgozik a diákért, túlrázik, s annak is aki csak teng-leng. A teljesítmény háttérbe szorul. Hagy érezze mindenki magát egynelőnek, akárcsak a proletár diktatúrában. 

Az egészségügy színvonaláról nem is beszélve. Már öt évvel ezelőtt Gusztáv barátom kötszervállalkozó apjának könyörgött a pécsi kórházvezető, hogy annak ellenére is küldjék ki "a havi szállítmányt", hogy fizetni bizony nem tudnak. Mert pénz az hol jön, hol nem. Mint a mesében. Az egyénre levetített helyzet pedig inkább hasonlít valami jó kis tragikomédiára. Csak akkor látják el szegény embert ha testvére, unokája, barátja, keresztfia, adósa, volt tanárja, fenéknyalója valamelyk oligarchának, rendelőveztőnek vagy polgármesternek. 

A maguk politikusai ennek tetejébe még ahelyett, hogy az adóhivatalt számotatnák el, az egyesült államok kormánya ellen terveznek vizsgálatot. Kész kutyakomédia. Az önök megválasztottjai azt hiszik magukról, hogy ők a Kreml, vagy az EU. Pedig korántsincs így. Kevesebbek ők mint egy porszem. S mégis megtehetik, hogy kedvükre osztogassanak cimboráiknak dohányboltokat, földeket, állami munkákat. 

S az önök társadalmának java része tényleg nem lát át a szitán. Szinte hihetetlen, de igaz. S elkeserítő. Elkeserítő mert egy két évszázada megfogalmazott poétai gondolat még mindig aktuális:

Most lassu méreg, lassu halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki
     Szélvész le nem dönt, benne termő
          Férgek erős gyökerit megőrlik,

S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Így minden ország támasza, talpköve
     A tiszta erkölcs, melly ha megvész:
          Róma ledűl, s rabigába görbed.

Részlet Berzsenyi Dániel ódájából (1810)